Monori-Szűcs Fruzsina (Tiszaújváros)

Már gyerekkoromban is szabadidőmben kézműveskedtem, meséket írtam, szívesen festettem, rajzoltam le a történetekhez illusztrációkat, mindig is foglalkoztatott a művészet és az önkifejezés. Rengeteget voltam a szabadban, vonzott a természet és az állatok közelsége. Szerettem kapcsolódni a belső világommal. Kislány koromban rendszeres tagja voltam, a Világ Virága Művészeti táboroknak, viszont párhuzamosan a sport is fontos szerepet játszott az életemben örökmozgó gyerekként, így fizikailag is le kellett fárasztani. A helyi sport egyesületben egész általános iskolás koromban úsztam és természetjáró táborokban vettem részt. A jógával közelebbről kismamaként ismerkedtem meg, aktívan a kisfiam, Bende születése után kezdtem vele foglalkozni. Ez egy belső menedéket jelentett a számomra, hiszen az ászanák és a légzőgyakorlatok az agyunk azon részét aktiválják, amik a boldogságért felelősek, mellette lelassítanak, megnyugtatnak és kikapcsolnak minket. Az életünk úgy alakult, hogy Bendével sok helyen megfordultunk, ahol különböző mozgásformákkal lehetett fejleszteni az idegrendszerét, így csöppentem bele a gyermekjóga csodás világába is. Az elmúlt két évem egy önismereti lecke volt, ami által visszataláltam a belső gyermekemhez. Az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy milyen jó lett volna, ha az én gyerekkoromban is lett volna lehetőség egy mesés, de egyben fejlesztő jellegű jógaórára, ahol önmagam lehetek hasonló gyerekekkel. Ahol szellemileg, és fizikailag is ki tudok bontakozni. Ahol mindenkinek sikerélménye van, mindenki hozzátesz a csapathoz, és boldogan megy haza a napközi után.